Azt hiszem, Dunát lehetne rekeszteni a különböző évszakokra vonatkozó tipikus életmódtanácsokkal és listákkal, ezért én most valami másról szeretnék írni, ami bármikor, bárki számára aktuális lehet.

Az utóbbi időben az életem nagy fordulatot vett, hisz megtaláltam életem párját, és idén úgy döntöttünk, hivatalosan is összekötjük az életünket. Ezt csak azért írtam le, mert bár korábban is sokat foglalkoztam az életemben jelen levő különféle kapcsolatokkal, de az esküvő szervezése során értettem meg igazán, mennyire fontos e téren időnként rendet tenni az életünkben.

A végtelennek tűnő, komor őszi-téli estéken az embernek úgysincs máshoz kedve, mint bekuckózni, és az otthon melegében tölteni az idejét, s ez tökéletes alkalom lehet arra is, hogy kicsit magunkba nézzünk és átértékeljük az életünket.

Manapság, amikor az emberek gyakran aktívabb életet élnek a virtuális térben, mint a való világban, úgy gondoltam, az előbbi platformon kezdem a nagytakarítást a közösségi életemben. Végigpörgettem az ismerőseim listáját, majd az üzenetváltásaimat, és szép sorjában töröltem azokat az embereket, akikkel hosszú ideje nem volt semmiféle interakció (akár like, akár üzenet, akár egymás szülinapján való köszöntés, bármilyen formában). Azt is igyekeztem figyelembe venni, hogy van, aki gyakorlatilag egyáltalán nem használja a közösségi profilját, és nem azért nem kerülünk ilyen módon kapcsolatba, mert nem érdekeljük egymást, hanem mert nem egyszerűen nem használják ezeket az oldalakat - őket nyilván nem töröltem az ismerőseim közül, hisz úgyis tartjuk a kapcsolatot más formában. Megdöbbentő volt azonban látni, hogy mennyi viszonzatlan érdeklődés, szülinapi köszöntés és megválaszolatlan üzenet gyűlt össze az évek folyamán. Nem állítom, hogy időnként nem felejtek el ilyen dolgokat, de utólag mindig pótolom, mert nekem ezek az apróságok nagyon fontosak. Az egyik mottóm az, hogy mindig bánj úgy az emberekkel, ahogy szeretnéd, hogy ők bánjanak veled - igyekszem ezt betartani, így ha valaki nem viszonozza az erőfeszítéseimet, akkor nincs helyünk tovább egymás életében. Érdekes észrevétel, hogy a törölt ismerősök egyike se keresett meg, hogy miért töröltem, valószínűleg fel se tűnt nekik a dolog, vagy nem ért nekik annyit az egész, hogy utánajárjanak - ez pedig önmagában igazolja, hogy jó döntést hoztam velük kapcsolatban. Azt kell mondjam, igazán felszabadító érzés volt rendet tenni a virtuális teremben.

A következő lépés az volt, hogy a közelebbi kapcsolataimat is megvizsgáltam, átgondoltam, hogy nekem miben vannak hiányosságaim, hogyan javíthatnék a kommunikációmon, hogyan lehetne még mélyebb a kapcsolatunk. Felhívtam a családtagjaimat, ráírtam a barátaimra, és csak beszélgettünk, mindenféléről. Rájöttem, hogy nekem is többet kell beszélgetést kezdeményeznem, bátran vállalnom kell a saját hangom és kimondani, ha bánt valami. Magam is rengeteget tanultam ebből az egészből, az önismereti utazásom egyik legfontosabb állomásához érkeztem ez által.

Ennek eredményeképp az esküvőnkön nem sokan, nem a leglátványosabban, de a legfontosabb emberekkel , meghitten ünnepelhettünk, és ez kárpótolt mindenért.

Ahogy az ember az otthonát is rendszeresen kitakarítja, ugyanúgy érdemes a lelkében is időről időre rendet tenni. Abszolút megéri.